Az ember vagy nagyon ajándékozós, és akkor viszonylag könnyen veszi az ajándék beszerzése, csomagolása és átadása körüli akadályokat, vagy nagyon nem, és akkor kínszenvedés ez számára. Én bizony a második körbe tartozom, és nekem mindig nagyon nehéz kitalálni is az ajándékot és átadni is. Egyszerűen annyira zavarban vagyok ilyenkor, hogy azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány, nem beszélve arról, hogy nagyon nagy fejtörést okoz mindig az ajándék tárgya, mert szeretnék örömet is okozni, de a használhatóság is nagyon fontos szerintem, nem beszélve arról, hogy a személyes jelleg sem hiányozhat az ajándékból.
Így futottam hát neki a nagymamám hetvenedik szülinapjának ajándék beszerzéshez is. Fogalmam nem volt, hogy mit vegyek neki, csak azt tudtam, hogy valami balatoni kellene, mert rengeteg időt töltöttünk a Balatonnál mikor kicsik voltunk a testvéremmel, és hogy nem szereti sem a fényképeket a falra tenni, sem pedig a festményeket. Ebből pedig kiötlöttük a párommal, hogy hát akkor mi lenne, ha egy vászonképet vennék neki ajándékba.
Kicsit utána érdeklődtünk, mert az ő egyik nagyon jó ismerőse nagyon szereti az ilyen képeket, van neki több is belőle, és nem a képből csináltatott fajta, hanem a tájkép jelleg, amilyet én is szeretnék ajándékba adni a nagyinak. Nem is kellett csalódnunk, hiszen a https://szalaibalazs.hu/ oldalt ajánlotta, ahol valóban gyönyörűbbnél gyönyörűbb képekre leltünk, és ahol szerencsémre volt egy csodaszép balatoni vászonkép is. Több sem kellett, azonnal meg is rendeltem és nagyon gyorsan kézhez is kaptam. Élőben pedig még gyönyörűbb volt mint a világháló oldalán.
A nagyi nagyon örült neki. Meg is könnyezte, és hát mondanom sem kell, hogy én is, hiszen alapból nem igen viselem jól ezeket a helyzeteket, nem még annál az embernél, aki felnevelt, és akinek láthatóan minden emléket vissza is idézett ez a kép, és rögtön a kedvence lett. Jobban nem is választhattunk volna, az biztos.